Burkolás és a csempe története

A burkolás

burkolás - burkolóA burkolás otthonunk fontos szerkezeti és dekorációs eleme is egyben. A burkolás lehet kültéri és beltéri, ez a legalapvetőbb két típusa. A kültéri burkolatok alkalmazására a ház belső részében kerül sor, míg a kültéri burkolatokat a kert szépítésénél, fejlesztésénél alkalmazzák. A beltéri burkolat még tovább csoportosítható két típusra. Az egyik csoportba a hideg burkolatok tartoznak, a másikba pedig a meleg burkolatok. A két eljárás között különbség van az anyaghasználat szempontjából is és az alkalmazott technika szempontjából is. A meleg burkolatok parketták, járólapok, padlószőnyegek, jóval kisebb keménységűek, mint a hideg burkolatok. A hideg burkolás anyagai ásványi kőzetek származékai. A csempe elterjedt és kedvelt anyaga a burkolás folyamatának.

A burkolás és a csempe története

A csempe története jóval régebbre nyúlik vissza, mint a burkolás története. A csempe anyagát előbb különböző használati tárgyak előállításához használták. A csempe formálása a kerámiaművesség része, ez egy ősi művesség, a ma burkoláshoz használt csempe csak jóval később jelent meg, de eredete mégis ehhez az ősi vonalhoz vezethető vissza. Az első leleteket Mezopotámiára vezetik vissza, még i.e. harmadik évezredre. Itt készítettek először mézes téglákat, téglalapokat, amiket a házak falainak befedésére használtak, az első burkolás. Mezopotámiában először a fehér és a kék színeket használták, majd később ez narancssárgával és citromsárgával bővült.

A burkolás történetében és fejlődésében fontos pont volt a római kultúra. Rómában i.e. I. századból vannak leletek, a rómaiak sokat fejlesztettek a csempe kinézetén és felhasználási technikáján is. Készítettek olyan csempéket, amelyek domborművel volta díszítve, ezeket felhasználták vízköpők díszítésére, burkolására, épületpárkány díszeknek és záró cserepeknek.

A római hatás után a következő megállót a bizánci kultúra adja a burkolás anyagaival kapcsolatban. A XI. században a csempéket karcolt díszítés jellemezte, ólommázas technikával állították elő a fali csempéket, amelyeket már direkt a burkolás anyagának terveztek.

A csempe kialakítása, felhasználása, díszítése, mint minden más egyéb is, több kultúrában egymástól függetlenül is jelen volt. Igazán lenyűgözőek az iszlám kultúrában használt csempék, mind díszítésük egyedülálló, mind pedig a burkolás technikája, alkalmazási felülete. Ezt az anyagot használták a templomok, a mecsetek és az uralkodói épületek burkolásánál is. A burkolás színe dominánsan kék és fehér, és itt kell említést tenni világhíres találmányukról a szürkés színű lüszter mázról.

A burkolás és csempe története Magyarországon

burkolás és burkolóA burkolás és a csempe története vizsgálható összességében egy lineáris vonalban, amire felfűződnek a fontosabb történelmi pontok, vagy vizsgálható egy adott kultúrán belül is.

Magyarországon a csempe, mint a burkolás anyaga sokáig nem volt elterjedt. Az Árpád-korban cserépkályhákat használtak, ez ekkor jelent meg, a cserépkályha készítés csúcspontja hazánk viszonylatában a középkorra tehető. Ekkor kezdték el a mázak alkalmazását, művészetileg kimagasló értékeket képviselnek ezek a kályhák. Magyarországon a csempe, mint burkolás anyagként történő felhasználása a XV. századra tehető, ekkor is olasz mesteremberek hatására. Ezek után a magyar szokások a török és európai hatások vegyületének hatására fejlődött tovább. Az első műhely szerű, nagy mennyiségű burkolás anyagnak és kályhának szánt csempék előállítása a XVIII. században kezdődött Holicson. Idővel a burkolás alapanyagának szánt csempe, kerámia lapok és egyéb használati tárgyak előállítása ketté vált, mindkettőnek kiterjedt, fejlett ipara van.

Kategória: Burkolási tapasztalatok, Konyha burkolás Címkék: , , , . Link: weblink.

Comments are closed.