Megfigyelhetjük, hogy a burkolólapokat két féle módon szokták elhelyezni a burkolás során. Amikor a fallal párhuzamosan rakjuk le a burkolólapokat, az a háló mintás burkolás. Amikor viszont a burkolólapok 45°-os szöget zárnak be, azt hívjuk úgy, hogy diagonál burkolás.

De hogy is néz ki pontosan a diagonál burkolás? A mellékelt két képen jól megfigyelhető a két minta közötti különbség. Ez a 45°-os eltérés nagyon sokban befolyásolhatja a helyiség összképét. Egyáltalán nem mindegy, hogy a háló mintás, vagy a diagonál burkolás mellett döntünk. Hiszen mindenki arra törekszik, hogy az otthona a lehető legszebb, legharmonikusabb legyen. És ha jól választjuk meg a burkolat mintáját, színét, illetve a burkolólap méretét, akkor hozzájárulhatunk a kívánt összképhez. Ha viszont nem fontoljuk meg jól, hogy mi is lenne az ideális, akkor nagyot csalódhatunk a végeredményben.

Ezért érdemes egy mesterburkoló véleményét kikérni, mielőtt végleges döntést hoznánk a burkolás mintáját illetően. Kis trükkökkel ugyanis változtatni tudunk a burkolandó helyiség hangulatán.

Például ha egy keskeny folyosót szeretnénk burkolni, akkor ideálisabb lehet a diagonál burkolás, mivel így egy kicsit ki tudjuk szélesíteni a teret. Természetesen ez csak optikailag lesz így, de a folyosónk szélesebbnek fog tűnni, mintha a burkolólapok párhuzamosan lennének elhelyezve a fallal. Ez alapján azt is megfigyelhetjük, ha egy alacsony fürdőszobában a fali csempék függőlegesen állnak, akkor a fürdő máris magasabbnak tűnik.

Láthatjuk tehát, hogy a hálós, illetve a diagonál burkolás különböző célt szolgálnak. A helyiség méretei nagyban befolyásolják a burkolás fajtáját.

A diagonál burkolás az esetben is jobb döntés, ha például a folyosó falai nem párhuzamosak. Illetve mondhatjuk általánosságban véve is, hogy ha a falak nem párhuzamosak egymással, akkor a diagonál burkolás a célszerű. Akkor is így döntsünk, ha a helyiség szélességét nem tudjuk egész burkolólapokkal lefedni. Ekkor sokkal jobban fog mutatni a burkolatunk.

A maradékot illetően általában azt szokták mondani, hogy a háló mintába rakott burkolólapok kevesebb selejttel járnak, mint a diagonál burkolás alapján készült burkolatok. Ez így nem teljesen igaz, általában ez akkor szokott előfordulni, ha valamilyen jellegzetes minta található a burkolólapon. A diagonál burkolás esetében a fal széle miatt levágott felesleget nem kell feltétlenül selejtnek tekintenünk. A selejt ugyanis az, amit már nem tudunk semmire felhasználni. Azonban az így felhalmozódott burkolólap széleket sokféle képen tudjuk hasznosítani. Például a lábazathoz szükséges anyagot tudjuk ebből a maradékból fedezni.

Itt megemlíteném, hogy a vásárláskor mindig több burkolólapot vegyünk, mint amennyire szükség lesz. Általában a szükségesnél tíz százalékkal többet szoktak mondani, de ez nagyon sok esetben ténylegesen soknak bizonyul. De még ez is jobb dolog annál, mintha újból be kellene szerezni a lapokat, ugyanis lehet, hogy már nem fogunk pont olyan árnyalatot kapni.

Természetesen nincs kőbe vésve, hogy egy helyiségben csak egy fajta burkolási minta lehet. Ha szeretnénk, akkor egyszerre is alkalmazható a hálós, illetve a diagonál burkolás. Ez több munkát igényel, mintha csak simán az egyiket használnánk, de egy jó mesterburkoló ezzel a technikával nagyon hasznos dolgokat tud csinálni.

Ha például van egy nagy alapterületű helyiségünk, ami több funkciót lát el (a nagyszoba egyik része mondjuk egyben egy étkező is) akkor a különböző mintákkal elhatárolhatjuk ezeket a tereket egymástól, így egy nagyon ízléses és funkcionális burkolás az eredmény.