A tradicionális burkolás

A tradicionális burkolás nagyon sok mindent tartalmaz, hordoz magában. Meddig mehetünk vissza a címszó kereteit értelmezve, mi az, amit burkolásnak tekinthetünk? Sokféle választ adhatunk ezekre az egyszerű kérdésekre. A tradicionális burkolás határait kitapogatva egészen a végsőkig visszamehetünk. Lehet, hogy régen a burkoló munka nem a szó szerint értelmezett mai burkoló munkával egyezett meg, régen előfordulhat, hogy csak egy falat emeltek, de fokozatosan valahogy mégis csak kialakult a burkolás. Régen minden nép a saját természeti lehetőségei alapján tudta kialakítani életvitelét, így például a ház, a lakhely megépítését is. Azok a népek, akik hegyvidéken laktak teljesen más forrásokkal tudtak gazdálkodni, mint azok, akik homokos sík vidéken éltek. Így a népek leszármazottjai is az ősöktől tanult, átvett technikákat tudták a saját képükre alakítani. A természeti források mellett sokat számítottak a környezeti tényezők. A hidegebb vidékeken élőknek fontos volt, hogy otthonaik szigeteljenek és meleget adjanak, míg a meleg vidékeken élőknél ez nem volt szempont. Nagyon érdekes párhuzamba állítani a régi és a mai építkezési szokásokat, illetve kultúránként megvizsgálni, kik, mit és hogyan csináltak. Most nézzük hazánkban hogyan alakult a burkolás és az építkezés az évszázadok alatt.

Burkolás Magyarországon

A burkolás nem tekint vissza olyan hosszú időre. A csempe burkolatok készítése, azok használata nem tekint vissza hosszú múltra, tehát nem olyan nagyon régen vált populárissá, vagyis, a mindennapi építkezésnek nem olyan hosszú ideje képezi szerves részét. A nem olyan hosszú idő, egy pár éves ciklushoz képest, természetesen még így is sok időt jelent, de ha több ezer éves ciklusokban gondolkodunk, akkor rövid időről van szó A magyar építkezést, a tradicionális elemeket, a csempe burkolás elterjedését mind csak olyan értelemben van értelme vizsgálni, ha a különböző társadalmi és regionális egységeket külön-külön tárgyaljuk. A nagy városokban az építkezési szokások teljesen máshogy alakultak, mint vidéken, falun. A nagyvárossá fejlődött településeken a lakosság száma gyorsan növekedett, ezért gyorsan kellett praktikus megoldással előrukkolni, amivel képesek az embereket elszállásolni. Így az ilyen megnövekedett számú lakossággal rendelkező településeken sokkal hamarabb rugaszkodtak el a tradicionális elemektől, mint falun. Így a csempe burkolás, egyáltalán a burkolás is jóval hamarabb vált populárissá.

Burkolás régen és ma

A vidéki, falusi építkezés sokkal később, sokkal lassabban szakadt el a tradicionális elemektől, a falusi építkezés akárcsak maga a falusi élet sokkal természet közelibb. Az igazi falusi élet szimbiózisban élt a természettel, adott, kapott. A falusi, a tradicionális magyar házak kialakítása, térhasználata, építési technikája mind a környezethez alakul. A falusi házak ablakai kicsik, kisebb rés, kevesebb hideg jön be. A ház belső terének elrendezése szintén funkcionális volt, a konyha és a háló egy térben volt, hiszen ahogy főztek, úgy melegítettek. Természetesen a falusi házak esetében sem mindegy, hogy egy vagyonos falusi házról van szó, vagy egy szegény falusi házról.  Az aljzat burkolás a tradicionális módon épült házakban kezdetben ismeretlen volt, a ház alja homokos volt, esetleg vályogos sárral próbálták egyenletessé tenni, mázolni. Később a fapadló vált divatossá.

A ma épült házak már nem hordoznak magukon semmilyen tradicionális jelet, sem alakzatukban, sem térkialakításukban, sem építési technikájukban. A burkolás az építkezés szerves részét alkotja, a ház minden részében, mindenféle anyagból.